Adrienne Ronson interjú fordítása

A helyszín egy egyszerű kis kávézó, semmi nagyzolás, semmi csillogás. Csak pár egyszerű asztalka az előtérben és néhány meghitt sarok hátul, ahol senki sem zavarhat. Itt találkoztam Adam Swansonnal, a világ egyik legkeresettebb színészével és nők millióinak szexuális fantáziájával.

Mikor beléptem a kávézóba, három testőr sietett elém, akik elkérték a mobiltelefonomat az interjú idejére. Először meglepődtem és bevallom őszintén meg is ijedtem a fogadtatástól, de szerencsére Adam feloldotta ezt a feszültséget. Még bocsánatot is kért tőlem, amiért ilyen körülményes vele találkozni, és bevallotta, csak azért vannak vele a testőrök, mert új filmjének, az Egy bohóc könnyeinek a szerződésében benne van, hogy a forgatás ideje alatt csak velük közlekedhet.

Bevallom őszintén, mielőtt ide jöttem volna, nem értettem, mi az, ami ennyi embert elvarázsolt, de az órák múlásával nagyon is megvilágosodtam. A kisfiús, félénk mosoly, a szürkéskék szemek csillogása és a zavart pirulás a leghűvösebb női szívet is felolvasztja. Az csak hab a tortán, hogy ez a vonzó külső, kedves és szerény belsőt takar.

A testőrök az egyik eldugott sarokasztalhoz vezettek, ahol Adam már egy kávét kortyolgatott feketén. Mikor megkérdeztem, nem keserű-e ez így, azt felelte, hogy már megszokta, és mivel egész éjszaka forgatott, szüksége van rá, hogy ne aludjon el. Megígértem neki, hogy igyekszem felpörgetni az interjút, mire elpirulva felnevetett. Bocsánatot kért, majd biztosított róla, hogy a találkozónk egyáltalán nem fárasztja. 

A szeme tényleg kissé karikás volt, de ez cseppet sem tompított a vonzerején. Gondolkoztam azon, hogy felajánlom neki, nyugodtan dőljön a vállamra és pihenjen egy kicsit, de nem akartam megijeszteni a rámenősségemmel, így inkább megtartottam magamnak az ajánlatot. Végül rendeltem magamnak egy cappuccinót és belekezdtünk az interjúba.

A.R.: Hogy kezdődött ez az őrület? Hogyan kaptad meg Jeremy szerepét?

Adam: Elmentem egy meghallgatásra, és úgy gondoltam, esélyem sincs megkapni a szerepet. Christina már rengeteg csodálatos filmet tudott a háta mögött, és ott volt David Isman, aki mint tudjuk, egymás után kétszer is jelölve lett az Oscar-díjra. Én pedig azt gondoltam: Mit akarok itt egyáltalán? Hiszen, ki vagyok én? Egy kis senki…

A mai napig fogalmam sincs róla, hogyan és miért kaptam meg a szerepet, mert a próbajátéknál szó szerint remegett a kezem. Hálás vagyok Joe Gordonnak, a Sunrise rendezőjének, amiért mégis meglátott bennem valamit, és adott nekem egy esélyt.

A.R.: Mint kiderült, nagyon jó döntés volt részéről…

Adam: Köszönöm, ha így látod. (szerényen mosolyog)

A.R.: Milyen volt a forgatás?

Adam: Korábban is játszottam már pár filmben, de egyik sem volt ilyen nagy kaliberű, mint a Sunrise. Az egész olyan volt, mintha egy másik világba kerültem volna. Nagyon izgalmas volt mind a karakter megformálása, mind a harcjelenetek betanulása. Nem vagyok nagy sportember, ezért minden elismerésem Jasonnek, a mellém kijelölt edzőnek, hogy kitartott és nem adta fel. Nagyon sokat tanultam a forgatás alatt a színjátszásról és a filmkészítésről is.

A.R.: És a hangulat? Nem volt féltékenykedés, területharc és egyebek?

Adam: Nem, egyáltalán nem. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Persze, mint minden családban, itt is voltak kisebb-nagyobb összezörrenések, de ezek az élet részei. Megoldottuk őket. A hangulat egyébként nagyon jó volt. A forgatási szünetekben rengeteget hülyéskedtünk, sőt, volt, hogy a felvételek után is együtt mentünk szórakozni.

A.R.: Azt suttogták néhányan, hogy Christina Boonsszal közelebbi kapcsolatba is kerültetek, igaz ez?

Adam: Huh, ez olyan fura tudod… Mármint, hogy az ember egyszer csak híres lesz, és mindenki tudni akarja, kivel bújik ágyba. Ez kicsit olyan, mintha én most megkérdeznélek téged, kivel töltötted a múlt éjszakát.

A.R.: Beismerem, ez most zavarba hozott…

Adam: Ugye? Akkor most már tudod, milyen érzés is ez.

A.R.: Rendben, akkor ugorjunk. Hogyan tudod kezelni a tini lányok rajongását?

Adam: Nehezen. (nevet és zavartan a hajába túr) Tudod, vicces, hogy egy éve még szombat esténként otthon ültem, és senki nem akart velem eljönni egy randira, aztán láttak egy filmben, és most minden lépésemet lányok százai követik.

A.R.: És van esélyük? Elmennél egy rajongóval randizni?

Adam: Nem tudom, ezen még nem gondolkoztam… De valószínűleg, nem. Tartanék attól, hogy a lányt Jeremy érdekli és nem én.

A.R.: Nehéz lehet így ismerkedni…

Adam: Hát igen. Ezért van az, hogy az ismertség ellenére, szombat esténként még mindig otthon ülök. Vagyis egy szállodai szobában. (nevet)

A.R.: Komolyan? Ez azért szomorú.

Adam: Talán… Nem tudom… De azért nem kell sajnálni, ezernyi jó dolog van az életemben.

A.R.: Mint például?

Adam: A húgom, Josephine főleg. És a filmezés.

A.R.: És mik a terveid a jövőre nézve?

Adam: Most éppen az Egy bohóc könnyei című romantikus drámát forgatjuk, aminek szerintem, nagyon jó a forgatókönyve. Remélem, hogy a film is tetszeni fog mindenkinek. Nem sokára pedig elkezdjük a Sunrise második részének a felvételeit. Jó lesz mindenkit viszontlátni ezután a kis szünet után.

A.R.: Biztos vagyok benne, hogy mindkét film nagy siker lesz. Köszönöm az interjút és remélem, ki tudod magad pihenni.

Adam: Azt kétlem, mert rohanok is vissza a forgatásra. De talán, adnak majd egy óra szünetet két felvétel között, és akkor szundíthatok egy keveset.

A.R.: Úgy legyen. Még egyszer köszönöm!

Adam: Én köszönöm.